1980-as évek második fele. A Rick Astley / Jason Donovan vonalon megágyazott "rágógumi dallamok színes klipekben tálalva" mozgalom eléri zenitjét, megérkezik Kájli. Mit megérkezik? Berobog a Locomotion segítségével, hogy közölhesse az egész világgal, hogy "ájsudbíszóláki"! Az agyrém torta tetején a nonszensz cseresznye, a második album első kislemeze: Hand on your heart. Hát persze, hogy ez is UK No1. lett...
Több, mint 15 évnek kellett eltelnie, hogy bebizonyosodjon, ezt bizony elő lehet adni olyan formában is, hogy újabb 15 év elteltével ne kelljen a hasunkat fogni a röhögéstől. José Gonzalez -akit a Sony Bravianak és a 250.000 pattogó gumilabdának köszönhetően nem szükséges bemutatnom- megmutatta, hogy hogyan néz ki a dal időtálló verziója:
Ismét kedd, ismét egy feldolgozás! A mai dal több szempontból is különleges. Tudom, hogy elsőre a cím alapján nem lesz sokaknak kedve meghallgatni, de javaslom, hogy tegyetek vele egy próbát, nem véletlenül ajánlom jó szívvel!
Igen, ez egy The Cure dal. Egy vidám The Cure dal, már amennyiben olyanról beszélhetünk feketére sminkelt halálmadarak esetében. Érdekes, hogy bár én alapvetően szeretem a Cure-t, ezt a dalukat soha nem tudtam megkedvelni, van benne valami amitől "nem esik jól" meghallgatni. Létezik belőle egy egészen jó live verzió, amit a fantasztikus Katie Melua, és az emészthető Jamie Cullum adott elő egy díjátadón, de szerintem ez most még annál is jobb lesz végre!
A Supergrass talán van annyira híres zenekar, hogy különösebb bemutatást ne igényeljenek, de a nevükre kattintva azért tájékozódhat róluk, aki esetleg nem ismerné a 90-es évek egyik legmenőbb brit-pop bandáját. (Alapvetően lendületes, vidám pop-rockot játszottak a srácok)
A zenekar idén bejelentette feloszlását, még néhány búcsúkoncert és a Supergrassnek vége, a tagok viszont nem tétlenkedtek. Az énekes-gitáros Gaz Coombes és a dobos Danny Goffey összeálltak egy egész jól sikerült sideproject erejéig. Egy Zappa lemez nyomán, a The Hot Rats nevet viselő formáció idén januárban jött ki a Turn Ons című albummal, ami csupa feldolgozást tartalmaz. A felhozatal elég vegyes, van itt Pink Floyd, Elvis Costello, Beastie Boys, David Bowie, Sex Pistols és persze The Cure is. Valahogy azonban sikerült a fiúknak a dalokat úgy átalakítani, hogy az összes dal egy koherens egységben van, tényleg olyan, mintha kifejezetten egy lemezre íródtak volna.
A Love Cats talán az egyik legjobban sikerült dal az albumon! Szerintem ez egy sokkal keményebb, feszesebb dal lett, mint az eredeti. Jól mentették át a srácok a Supergrass lendületességét és "britpoposságát".
Már jó ideje rendszeres látogatója vagyok egy Youtube csatornának, ahol két nagyon tehetséges fiatal zenész publikálja a munkáit. Egyik feldolgozásuk pedig egyenesen arra késztetett, hogy rovatot indítsak!
Ezennel útjára indul a "Kávör Kedd" nevű (rendszeres) rovat, amely - mint neve is mutatja - érdekes stílusú feldolgozásokat fog bemutatni, természetesen a blog jellegétől nem elszakadva.
A Pomplamoose nevű formáció zenéi sokkal inkább komplex, audiovizuális megnyilvánulások, mintsem sima dalok. Számos apró, zenei elemből, hangból és ritmusból építik fel a dalokat, és ehhez megfelelően vágott klipeket készítenek hozzájuk. Az így kialakult "azt látod, amit hallasz" előadás nekem nagyon bejön, és a duót is üdítően szórakoztatónak tartom. Remélem Nektek is tetszeni fog!
Az alábbi nótáról meg annyit, hogy természetesen a címben szereplő Beat It, a Jacko-féle dal feldolgozása, alaposan felforgatva!
A The Temper Trapet több okból is lehet szeretni. Egyrészt a melbourne-i banda valami olyasmit csinál mint a Coldplay, vagy a Keane, csak jobban. Másrészt engem nagyon megfog, ahogyan hangszerelik a dalaikat. A különböző stílusoknak egy érdekes elegyét hozzák, emiatt pedig sokan megtalálhatják bennük a kedvencüket. Végül, de nem utolsó sorban a klipjeiknek rendre van egy érdekes hangulata.
Mindhárom tételre jó példa, a júniusban megjelenő új albumukról a Love Lost című dal:
Valószínűleg rátaláltam a világ legszebb dalára. Körülbelül másfél órája hallgatom megállás nélkül, a legkülönbözőbb feldolgozásokban, a legkülönbözőbb előadóktól, és ha nem kellene holnap korán kelnem, akkor valószínűleg reggelig tudnám tovább hallgatni. Nem tudom eldönteni, melyik feldolgozást mutassam meg nektek, mert a maga nemében mindegyik tökéletes. David Gray, Sinead O'Connor, Robert Plant, George Michael, The CZars, John Frusciante és még kismillió feldolgozás a különböző videómegosztókon, tessék bátran keresgélni!
Az eredetit a tragikus sorsú Tim Buckley-nak köszönhetjük, aki a rocksztárokra jellemző módon, 28 évesen, túladagolásban vesztette életét. (Igen, ő a szintén fiatalon eltávozott Jeff Buckley apja volt, utóbbiért Bob Dylantől Jimmy Page-ig mindenki rajongott, tehát az alma nem eshetett nagyon messze a fájától. Neki 31 év jutott... )
A szöveg is figyelemre méltó, (ezt egy Larry Beckett nevű embernek köszönhetjük) a kedvenc sorom talán a "Did I dream, you dreamed about me?"
Hosszas töprengés után azt a verziót választottam, amit én először hallottam. Ez a This Mortal Coil fedőnevű, 80-as évek beli, underground-pop formáció feldolgozása.
Szeretném azt hinni, hogy valami ehhez fogható élmény belépni a Mennyország kapuján. Végtelen, földöntúli nyugalom.
On the floating, shapeless oceans I did all my best to smile til your singing eyes and fingers drew me loving into your eyes.
And you sang "Sail to me, sail to me; Let me enfold you."
Here I am, here I am waiting to hold you. Did I dream you dreamed about me? Were you here when I was full sail?
Now my foolish boat is leaning, broken love lost on your rocks. For you sang, "Touch me not, touch me not, come back tomorrow." Oh my heart, oh my heart shies from the sorrow. I'm as puzzled as a newborn child. I'm as riddled as the tide. Should I stand amid the breakers? Or shall I lie with death my bride?
Hear me sing: "Swim to me, swim to me, let me enfold you." "Here I am. Here I am, waiting to hold you."
A The Raveonettes nevű dán formáció, bár nálunk még talán nem annyira ismertek, hazájukban és szerte a világban komoly népszerűségre tettek szert, 2001-től számított fennállásuk óta.
Sune Rose Wagner és Sharin Foo kettősét időnként kisegítő zenészek egészítik ki, de a formáció alapfelállásban duóként üzemel. Hangzásukra talán olyan jelzőket illeszthetnénk, hogy az 50-es és a 80-as évek zenei házassága, de ilyen hülyeségeket, csak sznob zenekritikusok írnak, úgyhogy inkább mindenki döntse el magának.
Az persze tény, hogy már a banda neve is visszakacsint némileg a rock and roll hőskorszakára, így meg sem szabad lepődni azon, hogy második, Pretty in Black című albumukon, Ronnie Spector a The Ronettes énekesnője is vendégszerepelt.
Kedvcsinálónak jöjjön akkor egy kis szinti-rock and roll a 2007-es Lust Lust Lust albumról!
Az Up in the air volt a tavalyi filmes évad egyik legnagyobb sikere. Hat Oscar jelölése mellett begyűjtött még néhány igen rangos elismerést, többek között egy BAFTA-t és egy Golden Globe-ot is.
A film egyébként nagyon érdekes, akár nem George Clooney rajongóknak is ajánlani tudom, ha másért nem, hát a kiváló zenékért mindenképpen!
A film rendezője, a Juno-t is jegyző Jason Reitman, Chicagoban, egy kávézóban hallotta játszani Sad Brad Smith-t először, és egyből fel is kérte, hogy írjon egy dalt az Up in the air-hez.
A Help Yourself nem csak stílusában, de szövegében is találóan illeszkedett a film egyik kulcsjelenetéhez, talán nem is véletlen, hogy a soundtrack album egyik húzódala lett.
Take the time to take apart, each brick that sits outside your heart And look around you There's people everywhere And though they don't always show it they're just as scared And we'd be more prepared if you just pulled on through
I want you to try to help yourself
Oceans of water underneath our feet Terrible design Dusty rooms you cannot sweep Clouding up your mind
I know you'll help us when your feeling better and we realize that it might not be for a long, long time But we're willing to wait on you We believe in everything that you can do if you could only lay down your mind I want you to try to help yourself
A mai post főszereplőjének előélete legalább olyan színes és hangulatos, mint amilyen zenét játszik.
Devendra Obi Banhart indiai/venezuelai felmenőktől származik. Bár Houstonban született, gyermekkorát édesanyjával töltötte Venezuelában, majd 14 évesen került vissza az Egyesült Államokba. A San Francisco Art Institute-ban kezdte meg tanulmányait, ám rövid úton az utcán találta magát az órák helyett, ahol örömzenéléssel, kalapozással töltötte idejét a város meleg-negyedében. Egy időre Párizsba is átköltözött, ahol indie bandák előzenekaraként lépett fel különböző helyszíneken. USA-ba való visszatérése után jött el számára az igazi áttörés, demo cd-je felkeltette egy kisebb kiadó érdeklődését és azóta egyre érettebb lemezeket jelentetett meg, szám szerint hetet.
2007-es Smokey Rolls Down Thunder Canyon albumán található a Lover című dal, amely nem csak felkerült a Nick and Norah's infinite playlist című film soundtrackjére, de egy cameo szereplést is szerzett vele magának Banhart a filmben.
A The Shins egy Új-mexikói gyökerekkel rendelkező, portlandi zenekar. A késő 90-es években alakult banda, már az "Oh, Inverted World" című debütáló albumán bizonyította, hogy van keresnivalójuk az indie műfajban. A lágy, néhol melankolikus dallamokat intelligens, gyakran cinikus szövegek teszik teljessé, és a zenekarral jól azonosíthatóvá.
A Shins zenéjét számos filmben, tv-sorozatban használták már fel, számomra ezek közül a legemlékezetesebb a Garden State maradt, ahol Natalie Portman az alábbi szavakkal ajánlja Zach Braff figyelmébe a New Slang című dalt:
"You gotta hear this one song, it'll change your life I swear."
Bár az eredeti videóklip sem rossz, találtam egy animációs verziót, amit egy Samuel Fast nevű svéd srác készített. (Érdemes megnézni a többi munkáját is!)
Gold teeth and a curse for this town were all in my mouth. Only, i don't know how they got out, dear. Turn me back into the pet that i was when we met. I was happier then with no mind-set.
And if you'd 'a took to me like A gull takes to the wind. Well, i'd 'a jumped from my tree And i'd a danced like the king of the eyesores And the rest of our lives would 'a fared well.
New slang when you notice the stripes, the dirt in your fries. Hope it's right when you die, old and bony. Dawn breaks like a bull through the hall, Never should have called But my head's to the wall and i'm lonely.
And if you'd 'a took to me like A gull takes to the wind. Well, i'd 'a jumped from my tree And i'd a danced like the kind of the eyesores And the rest of our lives would 'a fared well.
God speed all the bakers at dawn may they all cut their thumbs, And bleed into their buns 'till they melt away.
I'm looking in on the good life i might be doomed never to find. Without a trust or flaming fields am i too dumb to refine? And if you'd 'a took to me like Well i'd a danced like the queen of the eyesores And the rest of our lives would 'a fared well.
Az unsigned blog első postját olvasod. Nyilván felmerül benned is minden kezdő tv-riporter kedvenc kérdése: "és mondd, honnan jött a nevetek?" Eredetileg mást szerettem volna, de természetesen az összes "indie" szóval kapcsolatos domain már foglalt volt (persze többnyire évek óta inaktív blogok...), így mást kellett találnom. Az Unsigned mellett döntöttem, live with it, ahogy a művelt francia mondja!
A tartalomról
A blog elsődleges célja az lesz, hogy a kereskedelmi tévék és rádiók által ránk zúdított kommersz-tengerben az egyszerű, de igényes zenék, művészeti alkotások szigete felé navigálja a kedves olvasót! Azaz Téged! Hallasd a hangod, mondd el a véleményed, súgd meg mit szeretnél itt látni, hallani, olvasni. Erre a legalkalmasabb a komment, de ha Puskin-fan vagy, akkor írhatsz levelet is, ide: vp71@vipmail.hu
Amit ígérhetek
Bár a blog elsősorban a saját ízlésemhez közel álló, nekem tetsző dolgokkal fog indulni, tiszti becsületszavamat adom, hogy nyitott leszek minden kezdeményezésre, felvetésre. (gyk: "lécci lécci legyen az x bandától az y dal mert szerintem az jó, és kevesen ismerik!" - és akkor én kipostolom x-től az y-t, feltéve, hogy tényleg jó :D)
Garantálhatom, hogy a blog nem fog semmilyen formában foglalkozni a Puskás Peti - Lola - Tóth Gabi Bermuda-háromszöggel, sőt ezennel felhatalmazlak kedves Olvasó, hogy ha valaha írnék, mondjuk SP-ről, akkor egész nyugodtan vágj tarkón egy vizes strandpapuccsal. (ez a post persze még nem ér :P)
Záradék
A helyesírásom időnként pocsék. Tudok róla, nem szükséges minden postban az orrom alá dörgölni. Hidd el, 3x átnézek mindent kirakás előtt! Ha mégis hiba maradt benne, akkor sorry!
Zárszó
Örülök, hogy idetaláltál, érezd magad "otthon"! A végső cél, hogy az igényes alternatív, indie zenék igéjét terjesszem, terjesszük.
